Melyik epizódban található: Egyszer volt, hol nem volt... A sorozatban Phoebe találkozik egy kislánnyal, akinek meg kell mentenie egy tündérhercegnőt a trollok elől. Phoebe először nem látja a tündéreket, sem a trollokat, de egy varázspor segítségével ő és Prue visszakapják gyerekkori énjüket, és így láthatóvá válik számukra a tündérek világa. Ez a világ és az emberek világa a köztes helyeken találkozik, ilyenek például az ajtók, vagy a fény és az árnyék találkozása.
A tündérek az ír mondavilág leggyakoribb szereplői. Ezek a lények többnyire föld alatti barlangokban élnek, és egész kis társadalmuk alakult ki az idők során. Egyes változatok szerint csak a gyerekek látják őket, és mikor felnőtté válnak, elfelejtik ezeket a lényeket, más változatok szerint pedig mindenki láthatja őket, aki igazán hisz a létezésükben. Tündérek A Brit-szigetek, különösen az ír tájak elképesztõen sokféle meselényt, csodalényt rejtegetnek. Általános elnevezésük az "apró nép" (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük õket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.
Ha az ír, brit-szigetek-béli tündérvilágot szeretnénk megismerni, azonnal felejtsük el a bennünk élõ sztereotíp tündér-képet: a légies, bájos, jóindulatú "Barbie-babát", aki könnyû pillangószárnyakon röpköd, mindig mosolyog és icipici varázspálcájával azonnal a bajba jutottak segítségére siet. Némelyikük inkább a Grimm-mesék Biribandi alakjára emlékeztet: a mérges kis törpe, akit a jószívû nõvérek kiszabadítanak, amikor szakálla beszorul egy félbevágott fatuskóba, és hosszas veszekedés, kiabálás, bosszankodás után végül kénytelen-kelletlen megmutatja a kincs rejtekhelyét a lányoknak, valamint a jóképû királyfi is felszabadul a gonosz varázslat alól, mely medvebõrbe bújtatta õt a kis gonosz törpe jóvoltából. Az ír leprachaunok többnyire hasonló termetûek, bár germán rokonaiknál kedélyesebbek, vidáman csilingelve javítgatják icipici csizmácskáikat egy fa alá rejtõzve, és az ügyes szerencsés legények foglyul ejthetik õket, ily módon rábírhatók arra, hogy kincsek rejtekhelyéhez vezessék el fogvatartójukat, akinek egyébként is minden parancsét teljesítik Csakhogy résen kell ám lenni velük, mert könnyen kereket oldanak, s akkor bottal üthetjük a nyomukat.
Számtalan elnevezésüktõl most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük. Maradjunk a faery, faerie gyûjtõnévnél. A szó valószínû etimológiája: latin Fata (Sors)- istennõ, ebbõl az ófrancia fay (tündér) és faerie (varázslat, bûbáj). Lakóhelyük többnyire a föld belsejében rejtõzik, jellegzetes tündérútvonalak, tündérösvények mentén, - melyeket célszerû elkerülni - jellegzetes tündér-boszorkánynövények közelében. (Galagonya, kökény, mogyoró). Akkor rejtõztek a föld alá, mikor a szigetet elfoglalták az ír õslakók. Az akkori tündérek óriás termetûek voltak, mára azonban törpévé zsugorodtak. Más nézetek szerint mindenféle méretben elõfordulnak, mákszem nagyságú lénytõl kezdve egészen óriásiak is lehetnek. Ma is a sidhe nevû üreges dombokat lakják, nevük is ez. Kihalásuktól nem kell félni, lévén hogy halhatatlanok. Igen összetartóak, bizonyos jeles éjszakákon szívesen kelnek útra, hogy meglátogassák távol élõ rokonaikat. Ilyenkor ajánlatos félrehúzódni az útjukból, messze elkerülni a tündérgyanús vidékeket, dombokat, a nyílegyenes ley-vonalakat. Más legendákban a tündérek birodalma õseink sírjain át közelíthetõ meg.
Itt van egy második leírás a tündérekről, ami sokban hasonlít az előzőhöz.
Tündérek Gyönyörű fehér ruhás nő varázspálcával a kezében és esetleg szárnyakkal. Általában így képzeljük el a tündéreket. Ez azonban egy fals kép, amit a tündérmesék plántáltak belénk. Mégis jó volt anno az óvodában tündérnek, királykisasszonynak, hercegnőnek képzelni magunkat. A tündérek akár kellemetlen kis alakok is lehetnek. Nem minden tündér olyan kedves és jó, mint ahogyan mi azt gondoljuk. Léteztek olyan tündérek, akik a boszorkányok mesterei, szövetségesei voltak. Vagyis legalább annyifélék a tündérek, ahány félék az emberek. A legismertebb tündérek a pixie-k, a goblinok, a trollok, a gnómok, az elfek, a koboldok, a szilfek és a mermaidek. Sokszínűségüket mutatja, hogy lehetnek akár félénkek, de szemtelenek is, lehetnek rosszak, de szorgalmasak is. Vannak segítőkész, és léteznek ellenséges tündérek is. A közös bennük az, hogy varázserővel rendelkeznek. A tündérek és az emberek nagyon régen még együtt éltek. Ekkor a tündérek óriások voltak, később azonban törpévé váltak. Más nézetek szerint előfordulhatnak mindenféle méretben. Az emberek egyre inkább kizsákmányolták a természetet, a tündérek ezért a föld alá menekültek, elzárkózva mindentől és mindenkitől. Voltak olyan tündérek is, akik egyszerűen csak láthatatlanná váltak.
A tündérek Írországban, Skóciában és a Balkánon maradtak fenn legtisztább formájukban. A Brit-szigeteken még ma is látni sidhe-ket, más néven tündérdombokat. Úgy tartják az írek, hogy minden ilyen tündérdombnak van királya és királynője, akik felett szintén áll egy uralkodó, vagyis ők csak annak hűbéresei. A tündérek az év bizonyos napjain előbújnak, de ember meg nem láthatja őket. Írországban azonban azt gondolják, hogy a tündéreket mindazok láthatják, akik szépen tudnak hangszeren játszani. Azt tartják, hogy a hárfa a tündérektől származik, ők hozták magukkal, még istenek formájában. Éppen ezért a hárfán játszókat nagy tiszteletben tartották, bár VII. Henrik és Erzsébet királynő uralkodása alatt kivégeztették őket, mint az ősi hagyományok őrzőit. Akik mégis életben maradtak, azok ma utcazenészként működnek. A tündérek azonban nem szerettek annyira zenélni, mint táncolni, és a zenélést ezért hagyták inkább az emberekre, akik később táncolni is elkezdtek.
Nem sokat változtak az elmúlt évezredek során. Pedig még biztosan élnek, hiszen halhatatlanok. A tündérek leggyakrabban tölgyfa ligetekben, bodzafák és égerfák között, illetve gombák környékén tanyáznak. A tündérek közös elnevezése a fairy és a faerie, ami a latin fata (istennő) szóból származik és az ófrancia 'fay', varázslat, bűbáj szavakból ered. Régen a következő elnevezésekkel illették őket: jó nép, anyai áldás, parányi nép és jó szomszédok. Azért hívták így őket, mert féltek nevükön nevezni a tündéreket, hiszen azok megharagudhattak volna rájuk, így viszont együtt élhet ember és tündér egymás mellett. A Balkánon élő tündérek általában betegségeket, veszteségeket okozó démoni lények voltak, bár néhányan közülük akár termékenységet előidéző képességekkel is rendelkezhetnek. Ezen a vidéken általában a tavaszi és kora nyári pogány ünnepeken jelentek meg, de gyakran vihar és forgószél formájában is előfordulhatnak. A balkáni tündérhagyományok a görög-római, az ószláv, a dél-német tündérmítoszokban gyökereznek. Az utóbbiak a téli napforduló idején jelennek meg és eredetileg a fonó nők munkáját ellenőrzik. Közeli rokonuk a szlovén Zlata Baba illetve a magyar Luca is, aki nálunk december 13-án jelenik meg. A Balkánon élő tündérek különböző neveket viselnek, ami területenként és népenként változik. A szél, forgószél szóból eredő ‘vila’ névvel illették a szerb-horvát tündéreket. A bolgár hitvilágban szintén hasonló az elnevezésük, hiszen ott a 'szamovila' szót használják. Itt is, hasonlóan az ír hagyományokhoz általában nem használták ezeket a szavakat, inkább kitaláltak álneveket, hiszen féltek a tündérekről beszélni. Romániában női neveket is adtak a tündéreknek, holott férfi tündérek is léteznek. Persze mondhatjuk azt, hogy márpedig tündérek nincsenek, hiszen a Mikulás is kitalált személy, mégis jó hinni benne. Aki ezek után mégis szeretne tündért látni, annak egy jó tanács: minden tündért mereven kell nézni, hiszen a tekintet fogva tartja őket, mely elől nem menekülhetnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
