Hekaté: az antik görög népies babona rémítő szellemeinek egyike, félelmes istennő, kinek alakja a Kr. e. V. sz.-ban már a műveltebb körök tudatába is eljutott, úgy hogy lassanként a nagy olimpuszi istenekhez hasonló elterjedésű kultusza volt. Perses és Asteria leányának mondták s őt tekintették az ijesztő szellemek és kísértetek királynőjének, ki a föld mélyében lakik s onnan fel-feljön tőrrel, korbáccsal kezében, kutyafalkától kísérve, hogy ijessze az embereket, vagy pedig felküldi a kísérteteket, hogy pusztulást, betegséget, őrültséget hozzanak az emberekre, vagy rossz álmokat okozzanak stb. Különösen a hármas út- keresztezéseken reszketett nagyon a babonás ember s ezért ily helyeken Hekaténak áldozatokat mutattak be s kápolnákat emeltek neki. Mint a gonosz szellemek úrnője, Hekaté fékezni is tudja félelmes működésüket s ezért mindenfajta nyavalya ellen, de különösen a titokzatos epilepszia ellen, melyet gonosz démonok behatásának tulajdonítottak, tőle kértek segítséget. Aki varázserővel befolyást igyekezett szerezni valakire, így pl. aki szerelmi bájitallal valakinek a szívét akarta meghódítani, Hekaté nevében űzte a varázslatot, de viszont aki valamely vélt igézettől meg akart szabadulni, az is tőle várt oltalmat. A hold titokzatos, sejtelmes fényében Hekaté titokzatos alakját látták s ezért sok helyen egyenesen mint holdistennőt tisztelték. Valamely eddig még nem tisztázott módon Hekaté már igen korán Artemis istenasszonnyal azonosíttatott, úgy hogy Hekatét is szenvedélyes vadásznőnek tekintették, ki a maga szellemhadával vad rohamban száguld végig a földön. Ebben az alakban Hekaté képzete a középkor démonológiájában is szerepel. A képzőművészetben - talán a hármas keresztútra való célzással - vagy hármas testűnek ábrázolták, vagy úgy alakították, hogy törzséből 3 fej nő ki.

[Révai nagy Lexikona]