Melyik epizódban található:A múlt megismétli önmagát

Ebben az epizódban a lányok abba a táborba utaznak, ahol édesanyjuk még korábban halálát lelte. A táborban megtudják, hogy Pattyvel a tó vízidémona végzett. Megpróbálják legíőzni a démont, miközben ők maguk is majdhogynem az áldozataivá válnak.

A vízidémon története engem nagyon is emlékeztetett a különböző víziszörnyek legendáira. A két leghíresebb ilyen legenda az Ogopogo, és a Loch Ness-i szörny története. Ezekről olvashatsz itt.

Ogopogo

A Brit Columbiában (Észak-Amerika) található 130 kilométer hosszú Okanagan-tónak állítólag egy különleges lakója van. Az indiánok „n’haaitk”, „naitakas” és a közismertebb „ogopogo” néven ismerik a lényt, amely állandó szereplője a mondáiknak.

Az egyik indián legenda szerint az ogopogo eredete egy régi gyilkosságra vezethető vissza. A helybeliek egyik hősét, „Old Kan-He-Kan”-t - akinek emlékére nevezik a tavat „Okanagan”-nak – meggyilkolta egy démon által megszállt férfi. A bűnéért vezekelnie kellett, az indián istenek a gyilkost tavi kígyóvá változtatták, aki a tett színhelyén kénytelen a bűnbánattól szenvedni az örökkévalóságig. A lény neve „N’ha-A-Itk” lett, amely durva fordításban a tó szent lénye, vízi isten vagy tó démon. Az istenként tisztelt lénynek rendszeresen áldoztak az indiánok csirkét vagy malacot, mielőtt kenukkal kieveztek a tóra.

Loch Ness-i szörny (Nessie)

Bár Loch Ness Nagy-Brittania legnagyobb tava, gyönyörű és a skót történelmet idéző táj övezi, mégsem ez jut az emberek eszébe, ha a nevét hallják. Inkább egy olyan rejtélyes állat, amely létezésének valós vagy valótlan voltától függetlenül műfajt teremtett. Bár a Loch Ness-i szörny téma virágzása az 1930-as években kezdődött, a hagyomány jóval korábbra nyúlik vissza.

Az első írásos emlék i.sz. 565-ből származik, mikor Szent Kolumba misszionáriusi tevékenységét végezte a vidéken, amelyet akkor a világ északnyugati határának tekintettek. Az utóbb Írország és Skócia védőszentjeként tiszteletet szerző bencés apát egy ízben átkelve a tavon találkozott annak szörnyével is. Mikor hajójával elindult, az egyik követője utána akart úszni, de ebben egy hirtelen felbukkanó szörnyeteg állat megakadályozta és elnyelte. Szent Kolumba csendre intette híveit, majd Krisztus nevében rendreutasította a fenevadat, aki mintha kötélen húzták volna vissza, alábukott, és a megtámadott ember sértetlenül megúszta a kalandot.

Ismerve az ősi kelta és az azon felülkerekedő keresztény vallás kapcsolatát, ez a történet inkább szimbolikusnak fogható fel. Az ősi vallások ugyanis a folyókat és tavakat a másvilágba nyíló csatornáknak tekintették, azokat gyakorta személyesítették meg istenekként, illetve szörnyekként. Ezen szörnyek visszavonulásra való késztetése a keresztény vallás győzelmét mutatta, amelyet a fenti jelenet is jól példáz.

Loch Ness esetében azonban a szörny képzete makacsabbnak bizonyult, mint máshol. A középkorban folyamán is rebesgették a helybeliek, hogy valami furcsa szerzet lakozik a tóban, a tudósítások a XIX. században megszaporodtak. D. Mackenzie 1871-ben egy felfordult hajóra emlékeztető lényt látott a tiszta látási viszonyok között tekergőzni a vízben. Roderick Matheson 1885-ben a leghatalmasabb lényként írta le, amelyet valaha is látott, amelynek nyaka a lóéra emlékeztetett, beleértve a sörényt is. Alexander Macdonald viszont a szalamandrához hasonlította az általa látott állatot. Duncan Macdonald egy elsüllyedt roncs után kutatva merült alá a tóban, majd miután vészjeleket adott, és felhúzták, rémülten számolt be egy „óriás békáról”. Többet nem is volt hajlandó lemerülni a tóba.

Az ehhez hasonló megfigyelések továbbra is folytatódtak, világhíressé a rejtélyes lény az 1930-as években vált. Ekkor jelentős útépítési munkálatok kezdődtek a tó körül, és jelentősen megszaporodtak a találkozások, amelyeket már az újságok is felkaptak és világgá kürtöltek. A korszak kezdetét az a cikk jelentette, amely az Inverness Courier 1933. május 2-i számában jelent meg. A tudósítás John és Donaldina Mackay megfigyeléséről szólt, akik az újonnan épült úton haladva a tó északi partján, a vízben egy hatalmas, bálnára emlékeztető testre lettek figyelmesek. Ezután csak ebben az évben 50 hasonló esetről számoltak be. A tavat ellepték a szörnyvadászok, fellendítve a helyi idegenforgalmat, valamint jelentősen segítve a tó élettanának feltérképezését is.

2003-ban a BBC végeztetett egy rendkívül részletes megfigyelést a tóban, amelynek eredménye, vagyis eredménytelensége alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a lény nem létezik.

A legtöbben hüllőnek, vízi dinoszaurusznak tartják a lényt. A 70 millió éve kipusztult Plesiosaurusok fennmaradt rokonának vélik a szemtanúk leírásai alapján. Mások szerint óriási angolnáról van szó, bár a tanúk leírása a legtöbb esetben nem illik erre a halra.

Van, aki ősi cetek, mint a Zeuglodon vagy a Basiosaurus rokonának véli. Ezek a megnyúlt cetek azonban jóval nagyobbak és más alakúak, mint amilyennek Nessie-t leírták.

Tehát a hívők szerint a Plesiosaurus a megoldás a kérdésre. Az ellenvetés azon tény mellett, hogy az már több millió éve kipusztult, az, hogy ezek a hüllők tüdővel lélegeznek, tehát sokszor fel kell merülniük levegőt venni, így többször kellene őket látni. Az ötletet támogatók erre úgy felelnek, hogy ma is élnek olyan tengeri hüllők (teknősök), amelyek órákig bírják a víz alatt. Loch Ness zavaros vízében is messzire elhallatszik minden hang, így van lehetősége Nessienek olyan helyen levegőt vennie, ahol nincsen a közelben emberi veszély.